VII. fejezet - AD4117. A hívószámom.
- Hogy lehet, hogy már megint a másik oldalra raktad az ezredest? – kérdezte Mr Shaw hangosan, alighogy belépett a boltba. An Zhe éppcsak felült az ágyában, és a szemét dörzsölve, halkan mondta: - Nem tudok jól aludni, ha itt van mellettem. - Olyan válogatós vagy – ment oda hozzá Mr Shaw, és erősen rákoppintott a feje tetejére. – Három napja is pont te nem voltál, aki egy emberfejet ölelgetve aludt, igaz? An Zhe szavak nélkül temette magát a paplanja alá megint. Az emberfej emberfej volt, Lu Feng meg Lu Feng. Mint a xenogén, akit az Arbiter újra meg újra kiszemelt magának, nem volt szüksége okra, hogy féljen attól az embertől. - Csökkentem a fizetésedet. Más választása nem lévén, An Zhe kibújt a takaró alól, és lassan felhúzta a köpenyét. Mr Shaw hanglejtése ismét tréfássá vált. - Azt hiszem, jobb lesz, ha nem mész ki zsoldosokat csábítani. Csak dolgozz keményen velem inkább. - Miért? – kérdezte An Zhe. Mr Shaw korábban még nem ezt mondta.