XII. fejezet - Habár egyébiránt más hasznod nemigen van, mehetsz, és foglalkozhatsz gyermekekkel.
- Én nem nyafogtam – mondta halk hangon. Átadta Lu Fengnek a jegyzeteit, aki enyhén összehúzta a szemöldökét, ahogy elfogadta. - És a ruhája. – Levette a kabátot, és azt is átadta Lu Fengnek. – Köszönöm. Lu Feng a könyökhajlatába terítette a kabátját, és lehajtotta a fejét, hogy An Zhe-re nézzen. - Nem volt rá szükség, hogy megvárj – mondta. – Ott hagyhattad volna a kapuknál. An Zhe nem válaszolt. Az ő és Lu Feng tekintete egy pár másodpercre egymásba kapcsolódott, mielőtt óvatosan megkérdezte volna: - Jól… jól érzi magát? - Jól – pillantott el Lu Feng. A hangja közönyös volt, mintha mi sem történt volna korábban. -… Oh – jegyezte meg An Zhe, majd kisvártatva folytatta. – Hova megy? Lu Feng ránézett. Az a pár éles, jegeszöld szem mindig hideg dolgokra emlékeztették An Zhe-t. A város éjjeli, istentelenül hűvös szelét hozzáadva, ő, aki épp csak elhagyta a meleg ka...